2020 06 23 havi archívum

Intsétek egymást minden napon! (napi áhítatok)

“Péter és János felment a templomba a délutáni imádkozás idejére, három órára. Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit mindennap letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől. Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: Nézz ránk! Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter így szólt hozzá: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj! És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. Látta őt az egész nép, amint járkál, és dicséri az Istent. Felismerték, hogy ő az, aki alamizsnáért szokott ülni a templom Ékes-kapujában. És félelemmel telve csodálkoztak azon, ami vele történt.” Apostolok cselekedetei 3,1-10

Legutóbb megtudtuk, hogy a metodista mozgalom mély hatással volt az angol kultúrára, amely később elterjedt az egész világon. De miért? Mi volt annyira eltérő az üzenetükben és módszereikben? Talán négy alapelv miatt. Először, a Szentíráson alapult. A hangsúly azon volt, hogy az üdvösség csak hit által, Krisztuson keresztül van. És erről a Szentlélek tanúságán keresztül bizonyosodhatunk meg. Efézus 2,8-9 „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” Másodszor, az üdvösség mindenki számára elérhető volt, nem csak néhánynak közülük. Ez azt jelentette, hogy a betegek, a szegények, a munkások, a bányászok, az özvegyek, az árvák, sőt a rabok is, hitben jöhetnek Krisztushoz, nemcsak a gazdagok vagy a befolyásosak. 2Péter 3,9 „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” Harmadszor, nemcsak az üdvösség volt szabadon elérhető mindenki számára, hanem a Szentlélek hatalma is megváltoztathatja mindenki életét. Ez az átalakulás a szív és az élet szentségéhez vezet. És az emberek láthatták, hogy ez valóban meg is történt. 2Korinthus 7,1 „Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket.” Negyedszer, azoknak, akik Krisztusban hittek, nem kellett maguknak kitalálniuk, hogyan növekedjenek a hitben és a szentségben. A felállított kis csoportok segítették ösztönözni és támogatni az emberek életét a hit és a szentség útján. Zsidók 10,25 „Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.”

“Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek.” – írja Pál a 2Kor 6,16-ban Mózestől idézve Isten igéretét (3M 26,12). Mózes óta Izrael volt az ősgyülekezet. De Istennek kezdetektől fogva az volt a terve, hogy minden nemzetből csatlakozzanak az ő népéhez, hit alapján (Zak 2,11-15; Ésa 11,10; Joel 2,28-30). És amikor Joel és Jézus igérete (Luk 24,49; Jn 14,15-26; 15,26; 16,7-11; Csel 1,4-5) szerint a Szentlélek leszált a tanítványokra Jeruzsálemben, ők lettek az újszövetségi gyülekezet magja. Az aznap bemerítkező 3000 emberrel kiegészülve összeált gyülekezet leírása: Csel 2,42 “És foglalatosok voltak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala. Mindnyájan pedig, akik hivének, együtt valának, és mindenük köz volt; És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt. És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek eledelben örömmel és tiszta szívvel. Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporította gyülekezetet az idvezülőkkel.”

“Mivel ez az ember feltartóztatta Pétert és Jánost, az egész nép megdöbbenve futott hozzájuk az úgynevezett Salamon-csarnokba. Amikor Péter ezt látta, így szólt a néphez: Izráelita férfiak, miért csodálkoztok ezen? Miért néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon? Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Szolgáját, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja őt. De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, az élet fejedelmét pedig megöltétek. Őt Isten feltámasztotta a halálból, aminek mi tanúi vagyunk. Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg Jézus neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára. Most már tudom, testvéreim, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint a ti elöljáróitok is. De Isten így teljesítette be azt, amit minden prófétája által előre megmondott, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog. Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek. Őt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik, amiről Isten öröktől fogva szólt szent prófétái által. Mózes ezt mondta: „Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr, a ti Istenetek, olyat, mint én: őrá hallgassatok mindenben, amit csak mond nektek. És aki nem hallgat erre a prófétára, azt ki kell irtani a nép közül.” A próféták is – Sámueltől és az utána következőktől fogva –, akik csak szóltak, mind ezekről a napokról jövendöltek. Ti vagytok a fiai ezeknek a prófétáknak és annak a szövetségnek, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: „És a te magodban áldatik meg a föld minden nemzetsége.” Isten elsősorban számotokra támasztotta és küldte el Szolgáját, hogy megáldjon titeket, ha ti megtértek gonoszságaitokból.” Apostolok cselekedetei 3,11-26

Ha ezt a sorozatot már egy ideje követed, akkor tudod, hogy sokat beszéltünk Wesley Jánosról. Wesley csak egy ember volt, aki látomást kapott Istentől arról, hogy a Szentlélek hatalma megváltoztathatja az emberek életét. De ő pusztán együttműködött a Szentlélekkel, és katalizátoraként szolgált az első nagy ébredéshez. Wesley csak engedelmes ember volt. És nem egyedül dolgozott. Szolgálatának kezdetétől mellette volt testvére, Károly. A Wesley testvérek egyaránt lelkészek voltak, ám Istentől különböző ajándékokat kaptak. János szervező volt, elszámoltathatósági rendszereket hozott létre, amelyek elősegítették az emberek hitben és szentségben való növekedését. Károly költő volt, életében sok ezer verset és himnuszt írt, amelyek segítettek az embereknek megérteni a keresztény alapelveket és megerősíteni Istenbe vetett hitüket. Talán Károly leghíresebb himnuszát magyarul „Ó, mily csodás nagy áldozat” -nak hívják. Ez a himnusz a saját megtérési tapasztalatáról és Isten iránta való irgalmáért érzett hálájáról szól. Már hallottunk George Whitefieldről, aki a “Szent klub” tagja volt, amikor a Wesleyék Oxfordban voltak, és aki később misszionáriusként is szolgált Grúziában. Whitefield volt az, aki meggyőzte Jánost, hogy szabadtéren prédikáljon. Miközben voltak nagy nézeteltéréseik, mégis egész életükben barátok és kollégák maradtak. A leveleikből vált ismertté az „egyetértünk abban, hogy nem értünk egyet” kifejezés. A két férfi felismerte, hogy különféle ajándékokat kaptak: Whitefield az emberek megtérésig való elvezetésében (ez az evangelizálás), míg Wesley az új hívők gondozásában (ez az tanítványozás) volt eredményes. Whitefield egyszer ezt írta Wesley-nek: „Úgy tűnik, hogy az én vállalkozásom elsősorban az ültetés; Ha Isten öntözni küld téged, dicsérem az ő nevét.”

Manapság keveset beszélnek az intés és az inthetőség fontosságáról és keveset gyakorolják. Sokan sértésnek veszik, ha valaki rájuk szól és szembesíti őket saját engedetlenségükkel. Előbb akarják elhagyni a gyülekezetet, mint a bűnt és olyan közösséget keresnek, ahol még nem ismerik őket eléggé, így folytathatják ott, ahol abbahagyták. A nagyobb gyülekezetekben jobban el lehet vegyülni, ha nem keresünk magunkak házicsoportot, különben nincs ellenőrzés, nincs számonkérhetőség, nincs tanácsadó. Így közösség sincs igazán. Az intés segít, hogy a keskeny úton maradjunk, ha azt közösségben, bizalomban és szeretetben használjuk. Zsid3,12-13 „Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon; hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által.” A Szentírás azt mondja, hogy a megtartatás a tanácsosok sokasága által van, és aki gyűlöli az intést, az bolond (Péld 10,12; 27,26). Ha intenek minket, akkor törődnek velünk. A hit hősei mindig örömmel fogadták az intést. Isten azokat inti, feddi, dorgálja, akiket szeret.

“Amíg beszéltek a néphez, eléjük álltak a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok; bosszankodtak ugyanis azon, hogy tanítják a népet, és azt hirdetik, hogy Jézus által van feltámadás a halálból. Ezek elfogták őket, és mivel már este volt, őrizetbe vették őket másnapig. De azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hittek, és a hívő férfiak száma mintegy ötezerre nőtt. Másnap összegyűltek Jeruzsálemben a vezetők, a vének és az írástudók; Annás, a főpap, Kajafás, Jóannész, Alexandrosz és a főpapi család valamennyi tagja. Középre állították és vallatták őket: Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ti ezt? Ekkor Péter, megtelve Szentlélekkel, így szólt hozzájuk: Népünk vezetői, Izráel vénei! Ha minket ma azért vallattok, mert egy beteg emberrel jót tettünk, és azt kérdezitek, hogyan gyógyult meg, tudjátok meg valamennyien, Izráel egész népével együtt, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll előttetek ez az ember egészségesen. Ez lett a sarokkő, amelyet ti, az építők megvetettetek, és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” Apostolok cselekedetei 4,1-12

Wesley egész Angliában, Írországban, Skóciában és Walesben az evangéliumot hirdette és kis csoportokat alapított. Ezekből új lelkészek emelkedtek ki. Később néhány kivándorolt Amerikába. Az anglikán egyház ott nem létezett. Néhány bevándorló lelkész önálló szolgálatot kezdett, mások beleolvadtak a társadalomba. Amerika első metodista gyülekezetét ír bevándorlók hozták létre. A német Barbara Heck Limerickben, Írországban született. A család Wesley prédikálásának hatására csatlakozott a metodista mozgalomhoz. Felnőttként New York államba ment, ahol rájött, hogy más metodista bevándorlók elveszítették lelkiségüket. Barbara arra buzdította őket, hogy térjenek vissza az „első szeretehez.” Barbara az unokatestvéréhez, Philip Embury metodista lelkészhez fordult, aki szintén Írországból jött, de elhagyta a szolgálatot. Rávette, hogy kezdjen újra prédikálni, még akkor is, ha ezt a saját otthonában kellet tennie és csak néhány ember számára. Philip engedett, és a hívők csoportja fokozatosan növekedett. így jött létret a “John Street” gyülekezet, az első metodista gyülekezet Amerikában. Ezért Barbara Heck-et néha “az amerikai metodista egyház anyjának” hívják. Barbara gyakorolta azt, amit a Zsidók 10, 24-25 ben van írva. „Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.”

Jézus beszél a termés hiánya miatt lemetszett majd elégetett, és a termés reményében megóvott, de megtisztított vesszőkről, és arra buzdítja a szőlővesszőkhöz hasonlított tanítványait, hogy maradjanak meg Őbenne, azaz a szőlőtőkén. Olvassuk el János evangéliumának 15. fejezetéből az első tíz verset: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek. Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim. Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.”

, , , , , , ,

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: