Jézus feltámadt!

Húsvét vasárnapjával véget ér a nagyböjt. Olyan ünnep ez, ami nem fogható egyetlen más ünnephez sem a naptárban. Ez fontosabb, mint bármely nemzeti ünnep. Ez sokkal fontosabb, mint a születésnapod vagy a névnapod. Még a karácsonynál is fontosabb! Miért? Mert a húsvét mindent megváltoztat! Más emberekkel ellentétben a halál nem tarthatta fogva Jézust! Amikor a nők meglátogatták a sírját azon a vasárnap reggelen, a keresztre feszítés után, a sír üres volt.

A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: “Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.” Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira, és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. Lukács 24:1-9.

Jézus meghódította a halált és feltámadt, hogy örökké éljen és uralkodjon. Ez mind része volt Istennek az emberiség megváltására vonatkozó tervének. A Jeremiás 29:11-ben olvasjuk, hogy „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” Ezért különbözik a húsvét minden más ünneptől, és ezért ez a legfontosabb ünnep. Húsvétkor ünnepeljük azt a reményt és jövőt, amelyet Isten adott nekünk azért, amit Jézus életében, halálában és feltámadásában tett. A húsvét segítségével mindannyian megváltozhatunk. Megtanulhatjuk, hogyan kell megérteni a múltat, hogyan kell élni a jelenben, és mi a reményünk a jövőre nézve. Természetes állapotunk bűnös és e bűn miatt el vagyunk választva Istentől. Nem számít, milyen keményen próbálkozunk, semmit sem tehetünk (vagy abbahagyunk), hogy újra összekapcsolódjunk Istennel. A jó cselekedetek, a jó szavak, és a jó gondolatok nem elegendőek. Van-e megoldás? A válasz húsvétkor megtalálható.

Jézus utat nyitott nekünk ahhoz, hogy újra kapcsolatba lépjünk Istennel. Fizette a bűnünk árát, elszenvedte büntetésünket (ami a halál volt), de azután legyőzte a halált, és örök élet reményét adta nekünk. Most nincs mentség! A húsvét miatt tudjuk, hogyan lehet újra kapcsolatba lépni Istennel. Pál apostol erről írt az Efezus 5:8-ban: „Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.” Hogyan tehetjük meg ezt? Valóban nagyon egyszerű. Péter apostol ezt magyarázza az ApCsel 2:38-ban. „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.”

Mindannyiunknak el kell döntenünk: megbánjuk és elfordulunk a bűntől és hiszünk Jézus Krisztusban? Vagy folytatjuk a saját utat, elválasztva Istentől?

Jézus maga beszélt arról a döntésről, amelyet meg kell hoznunk.

Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják. Máté 7:13-14

Melyik utat választod ma? Amikor Jézust követjük, akkor nekünk szól az ígéret, hogy a Szentlélek lesz segítőnk és Jézus Krisztus bennünk fog élni.

Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. Galata 2:20

Imádkozzunk! Kedves Mennyei Atyánk, köszönjük a szeretetedet. Köszönjük, hogy elküldted a fiad, Jézust a földre. És megköszönjük a munkát, amelyet Jézus életének, halálának és feltámadásának köszönhetően végzett értünk. Ma ezt ünnepeljük. Imádkozunk, hogy segíts nekünk követni téged minden nap, a jó és a nehéz időkben. Imádkozunk, hogy segítsd azoknak, akik még nem döntöttek úgy, hogy követnek téged, és hogy ma, itt és most hozzanak döntést. Nagyon sajnáljuk és megbánjuk a bűneinket. Urunkként és megváltónkként fogadunk el téged. Szeretnénk változni, a Szent Lélek segítségével. Jézus nevében imádkozunk. Ámen

A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes vala, odaméne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról. Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt. Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz. Együtt futnak vala pedig mindketten; de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz; És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be. Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak. És a keszkenő, amely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen. Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala. Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból. Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez. Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. Amíg azonban siránkozék, behajol vala a sírba; És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste feküdt vala. És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt. És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az. Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt. Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! ami azt teszi: Mester! Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez. Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki. János 20,1-18.

Úr Jézus Krisztus – Aki ezen a napon legyőzted a halált és feltámadtál a halottak közül, Aki örökkön örökké élsz – segíts nekünk, hogy soha ne felejtsük el azt, hogy a te Feltámadt Jelenléted örökre velünk van.
Segíts emlékeznünk arra,
– hogy te velünk vagy minden zűrös időszakban, és vezetsz, irányítasz minket;
–  hogy te velünk vagy minden szomorúságban, és vigasztalsz, gyámolítasz minket;
–  hogy te velünk vagy minden kísértésben, és erősítesz, biztatást nyújtasz;
–  hogy te velünk vagy minden magányunkban, és felvidítasz, barátságodat kínálod;
–  hogy te velünk vagy még halálunkban is, hogy átvigyél bennünket dicsőséges jelenlétedbe.
Biztosak vagyunk abban, hogy sem időben sem pedig az örökkévalóságban nincs semmi, ami tőled elválasztana;
A Te jelenlétedben bátran találkozunk az élettel és a halálra nem tekintünk félelemmel. Számunkra Te változtatod a sötétséget világossággá. Szeretnénk ebben az új életben járni a házastársunkkal, gyermekeinkkel, szomszédainkkal, felebarátainkkal és munkatársainkkal.
Uram, a te kegyelmedért halld az imánkat. Krisztus Urunk feltámadt és ma is él! (Dan Sheffield)

, , , , , ,

  1. Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: