Amikor a versek a kertbe költöztek…

Idén is vendégünk volt a SzeRBuSz Zenekar és az ismert dalok mellett újakat is hallgathatott a közönség.

kerti koncert_Szerbusz

Csíki András: Tavaszcsalogató

Gyorsul a szívem s szívembe fojtva van,
Vagy három világ, mind-mind színarany
Gyenge virágszál édesítsd magad,
Hívom a tavaszt, csengő hangokat

E zuhanó patak úgy folyik át rajtam,
Neked is nekem is, mindennek útja van,
Gyenge virágszál édesítsd magad,
A tavaszt hívom, a csengő hangokat

Gyorsul a szívem, árka mély árok,
Mélyében bújok, onnan kiáltok,
Gyenge virágszál édesítsd magad,
Tavaszra költöm e csengő hangokat

 

A zenekar megzenésített verseket ad elő, a repertoár pedig folyamatosan bővül mindnyájunk örömére.

Weöres Sándor: Örök pillanat

Mit málló kőre nem bizol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.

Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent –
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.

N. Horváth Péter: Nem varázslat kell

Gondoljatok ránk az utolsók között,
Hogy néhanapján lehessünk elsők,
Bár testünkké lett vasmarkú ködök
Takarják bennünk a gyönyörű belsőt.

Mint tenger mélyén rejtező kagylók,
Gyöngyként növeszti szívünk a vágyat,
Csitítgatjuk a nyugtalan alvót,
Mikor álmai tilosban járnak.

Mert, mikor úgy fest, hogy minden tiltott,
S képe jut csak az elérhetőnek,
Azt hisszük, kaput sohase nyittok,
Megértést várva, akárki zörget.

Mindössze adni szeretnénk nektek,
Valami igaz, belőlünk valót,
Amiből közös világ születhet,
Hol könnyen leszünk felvállalhatók.

Nem birtokoljuk a bölcsek kövét,
Legfeljebb van, mit más szögből látunk,
Mert más korlátok gyűrűznek körénk,
S minket még izgat, mi másnak már unt.

Nem varázslat kell, sem csodaszerek.
Ne ígérjétek tóból a holdat.
De aki minket emberként szeret,
Hű képmása a Mindenhatónak.

Papp Róbert: A gyerek is ember

A gyerek is ember, csak könnyebb a súlya,
Bár néha zokniját fordítva húzza.
Ugyanúgy bánkódik, ugyanúgy örül,
Mint százból százan a felnőttek közül.

A gyerek is ember, csak nem olyan magas.
Kabátja földön, bár ott van a fogas.
Ugyanúgy gyűlöl és ugyanúgy szeret,
Mint bármelyik felnőtt, kit látott a szemed.

A gyerek is ember, csak nem olyan erős,
Bár néha úgy hiszi, egy lovag, egy hős.
Ugyanúgy zokog és ugyanúgy kacag,
Mint minden felnőtt, mint akár te magad.

Több versdal premierjére sor került a Köz-Hely kertjében, közülük az egyik a Milyen madár c. megzenésített vers volt.

Kollár Árpád: Milyen madár

ki lopta el idén a tavaszt, milyen madár vitte magával délre,
és milyen madár szárnyán suhogott be újra északról a tél,
ki harapta le fagyos foggal a rügyeket a bokrok ágairól,
melyik padlásra rejtette előlünk a hóvirágot, a nárciszt,

és hova bújunk a tél elől, ha már lecseréltük a téli kabátot,
a sapkát is a fiókba tettük, és elveszett a sálunk is régen,
milyen északi madár hozott kései havat most a nyakunkba,
kihez bújunk melegedni, ha apa már elutazott a hosszú útra.

Kollár Árpád magyar költő, műfordító két, már korábban megjelent felnőtt kötete után egy gyerekvers-válogatással a klasszikus magyar gyerekköltészet hagyományait követő módon szól a gyerekekhez. A kötet címadó versét a SzeRBuSz Zenekar megzenésítette.

Köszönjük a versdalokat, a feltöltődést adó koncertet!

Reklámok

, , ,

  1. Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: