2015 11 29 havi archívum

Advent kezdete hálaadással

Vasárnap megemlékeztünk az amerikai hálaadás ünnepéről, amelyet az USA-ban november hónap negyedik csütörtökjén ünnepelnek. Az ünnephez kapcsolódó istentisztelet rendhagyó volt, ezúttal nem tanítás hangzott el, hanem a dicsőítésen, a bizonyságtételen, a hálaadáson volt a hangsúly.

Igazán nagy kihívást jelentett a panaszböjt

Igazán nagy kihívást jelentett a panaszböjt

A hálaadás kapcsán szeretnénk beszámolni a nyáron elkezdett panaszböjt eredményéről. Az ötlet gyülekezetünkben történő megvalósítása Ildikótól származik, aki megírta tapasztalatait a kihívásról. A keretben elolvashatjátok a beszámolóját.

Több mint 15 hete, július 19-én indítottuk útjára a 21 napos panaszböjtünket. Mivel én javasoltam, hogy kezdjünk bele, most szükségét érzem, hogy beszámoljak, hogyan sikerült megbirkóznom ezzel az újabb kihívással az életemben.

Be kell vallanom: kudarcot vallottam. Mentségül felhozhatnám, hogy életem egyik legnagyobb, legnehezebb feladatát oldottam meg az elmúlt 4 hónapban: 81 éves édesanyámnak teremtettem egy teljesen új életet, miközben a napi megélhetési problémáimmal küzdöttem és igyekeztem helyt állni több különböző helyen is a szolgálatban. Ez persze nem ment fel a kudarc alól, hiszen mindannyiunk élete tele van különböző szintű nehézségekkel.

Az állandó lakhatási-, egzisztenciális-, és anyagi bizonytalanság, ami már nyolcadik éve kíséri életemet, mára már hozzátartozik mindennapjaimhoz, sőt segít, hogy bizalmamat teljes mértékben az Úrba helyezzem. Elengedtem azt a görcsös akarást, amivel én akartam mindig megoldani életemet. Megteszek továbbra is mindent, amit emberként megtehetek, nem várom ölbe tett kézzel a sült galambot, de már nem aggódom, nem problémázom. Az Úr sokszorosan bizonyította az elmúlt hét évben, hogy hűségesen gondoskodik, és betölti minden szükségemet. Jobban és bőségesebben, mint ahogy én valaha is kértem vagy elképzeltem volna.

Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok panaszkodó fajta, nem terhelem bajaimmal a környezetemet, így lógok ki az átlag magyarok sorából. Megtanultam, hogy minden gondomat a Teremtőmmel beszéljem meg, neki szoktam panaszkodni, Ő a tanúja az önsajnálatomnak is. Ő úgyis ismer kívül, belül, hát tőle próbálok egy kis megértést, sajnálatot kapni. Persze tudom, hogy ez nem helyes, azért is vágtam bele a panaszböjtbe, hogy még gondolati szinten se panaszkodjak. Szüntelenül szemem előtt lebeg Pál figyelmeztetése a 2 Korinthusiakhoz 10:5-ből: „foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre”.

A gondolataimat, a negatív, önsajnáló gondolataimat akartam Jézus segítségével legyőzni. Nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. „Testben élünk, de nem test szerint hadakozunk.” (2 Kor.10:4). A csatatér az elménkben van, a harc a két fülünk között folyik. Minden alkalommal, amikor rajta kaptam magam, hogy önsajnáló gondolataim támadnak, azonnal segítségül hívtam Krisztust, az Ő erejét, emlékeztettem magam az Ő győzelmére, és arra, hogy én is győztes vagyok Őbenne. Akkor meg miért panaszkodom?? Nagyobb az, aki bennem él, mint az összes problémám, gondom, fizikai és lelki fájdalmam, nehézségem, megnemértettségem, bizonytalan helyzetem összességében. Mégis, száz nap alatt egyszer sem sikerült 21 napot végigcsinálnom úgy, hogy az Úrnak ne panaszkodtam volna valami miatt. De Ő nem vádol ezért, és már én sem vádolom magam. Sokat tanultam ez alatt az idő alatt önmagamról, Istenhez való viszonyomról. Nem volt hiábavaló, és nem volt teljes kudarc ez a 15 hét.

Megtanulni panaszkodás nélkül élni, élethosszig tartó folyamat. Mindannyian úton vagyunk, mindannyian máshol tartunk ebben a folyamatban. A lényeg, hogy ne adjuk fel! Kerüljünk egyre közelebb az áhított célhoz:: az elégedett, Krisztusban teljesen megbízó, hozzá egyre inkább hasonlító énünkhöz, aki szeretet és fényt sugároz a körülötte élőknek.

Ne adjuk fel! Vagy legalább vágjunk bele!

Bizony nem volt könnyű ez a kihívás. Azt hiszem, akik belevágtunk, mindnyájan elmondhatjuk, hogy beletört a bicskánk. Péternek annyiszor kellett újra és újrakezdeni a kihívást, hogy elrongyolódott a karkötője. Judit annyiszor keseredett neki a sikertelenségnek, hogy felfüggesztette a nekirugaszkodást. Pedig milyen könnyen teljesíthetőnek hangzik ez a kihívás! Nem adjuk fel, újra (és újra)kezdjük.

Hagyd, hogya panaszokat háttérbe szorítsák a hálák!

Hagyd, hogy a panaszokat háttérbe szorítsák a hálák!

A hála ellentéte a panasz, amivel olyan gyakran találkozunk. Az angol nyelvterületen a How are you? kérdésre illik pozitív választ adni, meglepő és udvariatlan lenne egy panaszos válasz. Azonban ha hazánkban tesszük fel a kérdést, akár egy barátnak, akár egy új ismerősnek, sátrat kell vernünk, hogy megvárjuk a válasz befejezését, ami a legtöbb esetben panaszcunami formájában tör elő a megkérdezettből. Mintha az ártatlan “hogy vagy?” kérdés egy vörös posztó lenne, provokáció, melyre csak a panasz lehetne a válasz. Miért vagy hálás? Van okod panaszra? Tedd mérlegre!

Nick Vujicic

Idegeskedsz, panaszkodsz, egy helyben állsz vagy bizalommal és hálával tovább lépsz? Teljesen természetes számodra, hogy van fedél a fejed felett, van tiszta ivóvized, válogathatsz az ételek között, van munkád, dúskálhatsz a ruhákban, van két erős kezed és lábad… Ezek bizony nem természetes dolgok, ezekért bizony adj hálát, mert sokaknak nem adatik meg a munkahely, lakás, a mindennapi étel, a tiszta ivóvíz, az egészség és nem kell a szegény országokig elmenni, elég csak a szűkebb hazánkban körültekinteni. Nehéz mindig elégedettnek lenni. Olyannyira, hogy oly sokszor elégedetlenek vagyunk mindenért. Csak a legjobbal érjük be, mert az jár nekünk, de kellően hálásak vagyunk-e, ha mindent megkapunk, ha mindenünk megvan? Beérjük-e a tökéletessel vagy még annál is többre vágyunk? Meg tudjuk-e élni a tökéletesség örömét, boldogságát? Lehet, hogy most is csak panaszkodsz és nem vagy képes észrevenni a jó dolgokat? Lehet, hogy csak a hibát keresed mindenben és mindenkiben? Ha így van, akkor itt az idő: tanulj meg örülni annak, amid van! Annyi mindenért lehetünk hálásak! Adj hálát az életedért, az egészségedért, a családodért, a munkádért… mindenért! Gondold végig naponta: miért lehetek hálás ma? Hogy a hála váljon szokásoddá a panasz helyett, vezess hálanaplót. Írj bele minden nap 3 dolgot, amiért hálás vagy. Hidd el, hamarosan már nem kell figyelmeztetned magad arra, hogy hálát adj és előbb-utóbb a panaszokat háttérbe szorítják a hálák.

Egy jó gyakorlat panasz ellen

Kutatások szerint minél erősebben érzi bárki is az emberi kötődést, a hálát, a kíváncsiságot, a barátságot és a lelkesedést, annál inkább elégedett az élettel. A pszichológusok szerint a boldogság egyik legfőbb eszköze a humor. Ráadásul az ugyanúgy fejleszthető, mint például az izom. (Forrás: webbeteg)

Reklámok

, , , , , ,

3 hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: