Apostolok cselekedetei 13-15 (Pál 1. missziós útja)

dicsoito csapat

“Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.”(Apcsel 1,8) – mondta Jézus feltámadása után tanítványainak.
István mártírhaláláig Jeruzsálemben, az azt követő üldözések hatására további területeken is terjedt a kereszténység. Péter csodákat tett Liddában, Joppéban(Júdea), Fülöp Samáriában, és a tanítványok egyre messzebb hirdették az igét.
A Szentlélek elhívására Barnabás és Pál hosszabb missziós útra indult.
“Egyszer, amikor ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: “Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket.”Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket.”(Apcsel 13,2-3)
Pál és Barnabás útja nem egyéni kezdeményezés volt: a gyülekezet végig mögöttük állt imában, támogatásban, testvéri összetartásban. A kézrátétel pedig a feladatra való felkenést, a megbízást jelentette.

Paul1b

Útjuk először Szeleukiába vezetett, onnan elhajóztak Ciprusra. Hirdették az igét Szalamiszban, majd bejárták az egész szigetet Páfoszig. Itt találkoztak Szergiusz Paulusz helytartóval, aki nemcsak politikus, de tudós ember is volt.
“De Elimás, a varázsló – neve ugyanis ezt jelenti -, szembeszállt velük, és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől.”(Apcsel 13,8)
Paulusz udvarában Isten is, de a Gonosz is képviseltette magát. Pál azonban látta, ki áll a hamis próféta mögött.
“Saul pedig, akit Pálnak is hívnak, megtelve Szentlélekkel erősen ránézett, és így szólt: “Te mindenféle csalással és gonoszsággal tele ember, te ördögfajzat, te minden igazság ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni az Úr egyenes útjait?
Most íme, az Úr keze rajtad van, és vak leszel, nem látod a napot egy ideig!” Erre hirtelen homály és sötétség szállt rá, és botorkálva keresett vezetőket. Mikor a helytartó látta a történteket, hitt, elámulva az Úr tanításán.” (Apcsel 13,9-12)
Pál kimondta Isten ítéletét: Vak leszel! Elimás innentől kezdve már nem tudta akadályozni Pálékat.
A szellemi síkon folyó harc eldőlt a fizikai világban is. Fontos küzdelem volt ez, mert nagy jelentőségű, ha egy uralkodó Isten követője lesz. A Gonosz jelentős teret veszít, mert az uralkodót általában népe is követi a keresztény hitben.

Pál és kísérői pedig továbbmentek Antiókhiába. Bementek a zsinagógába, az elöljárók pedig megkérték őket, hogy szóljanak a néphez.
Pál bizonyságot tett, beszélt a zsidók történelméről, és Mózesen, Dávidon keresztül eljutott Jézusig.
“Az ő utódai közül támasztotta Isten ígéret szerint Izráelnek üdvözítőül Jézust”(Apcsel 13,23)
“Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg: Nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket.”(Apcsel 13,34)
Beszéde tetszést aratott a zsidók és az istenfélő prozeliták között, kérték őket, hogy a következő szombaton is hirdessék nekik ezeket a dolgokat. A farizeusok azonban irigykedtek Pálék népszerűségére, és felingerelték a népet ellenük.
“Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: “Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk.”(Apcsel 13,46)

Antiókhiából Ikóniumba mentek, és “úgy szóltak, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívővé.”(Apcsel 14,1) De innen is menekülniük kellett. Lisztrába, Derbébe és a környékre mentek. Lisztrában Pál meggyógyított egy sánta lábú férfit. A tömeg azt hitte, hogy Zeusz és Hermész jött le közéjük, és áldozatot akartak bemutatni nekik. Pálék ezen annyira megbotránkoztak, hogy megszaggatták ruhájukat, és a nép közé futva kiáltottak:
“Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk, és azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.”(Apcsel 14,15)

“Antiókhiából és Ikóniumból azonban zsidók érkezetek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték.”(Apcsel 14,19)
Pál azonban felkelt, ahogy körülvették a tanítványok, és visszament a városba.
Gondoljunk bele: isteni csodával túlélt egy megkövezést, és Istentől kapott bátorsággal még vissza is ment a városba!

Azután Derbébe mentek, majd visszafordultak, és végiglátogatták a gyülekezeteket Ikóniumban és Antiókhiában, hogy erősítsék a frissen megtérteket.
“Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába.”(Apcsel 14,22)
Pálék tudták, hogy mennyire fontos erősíteni és segíteni a gyülekezetek munkáját. Hiába térnek meg ugyanis tömegével az emberek, ha nem tudnak egy erős közösséghez kapcsolódni, tartozni, akkor elvesznek.
Saját életünkben is tapasztaljuk, ahogy leküzdjük a problémáinkat, ahogy megbirkózunk a nehézségeinkkel, növekedünk a hitünkben. De ez a növekedés megáll egy idő után, ha nincs egy közösség, ahova tartozhatunk.
A hit csak közösségben tud növekedni!
Egymás segítségével, egymással összefogva könnyebben tudjuk megoldani problémáinkat, és ezáltal tudunk erősödni.
Isten pedig odaküldi áldását, ahol a hívők együtt vannak. Ahol a tagok egymással közösségben tanulnak, szolgálnak, növekednek a hitben.

Pál és Barnabás munkája nyomán mindenhol gyülekezet alakult. Mindenhol elöljárókat választottak, és böjtölve, imádkozva felhatalmazták őket a gyülekezet vezetésére.

Aztán lassan megváltozott a helyzet, mert egyre többen tértek meg a nem zsidók közül. Felmerült a kérdés, hogy be kell-e tartaniuk Mózes törvényeit?
“Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek.”(Apcsel 15,1)
A kialakult vitát végül csak úgy tudták lezárni, hogy Pált, Barnabást és a többiek közül is néhányat berendeltek az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe. Az apostoli gyűlés előtt Péter azt az álláspontot képviselte, hogy ha Isten a pogányokat megkeresztelte a Szentlélekkel, akkor ők miért akarnak különbséget tenni köztük?
“Miért kísértitek azzal Istent, hogy olyan igát tegyetek a tanítványok nyakába, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni? (Apcsel 15,10)
Végül megegyeztek abban, hogy a lényeg az alaptörvények betartásán van, és ezt az üzenetet küldték az antiókhiai, a szíriai és a ciliciai gyülekezeteknek:
“Mert a Szentlélek jónak látta, és vele együtt mi is úgy láttuk jónak, hogy ne tegyünk több terhet rátok annál, ami föltétlenül szükséges: hogy tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Legyetek egészségben!” (Apcsel 15,28-29)

Napjainkban a paráznaság kísértése a legerősebb. Ezt kell magunkban legyőznünk! Vigyázzunk testünkre, a Szentlélek templomára, ne mocskoljuk be házasságtöréssel, házasságon kívüli szexuális kapcsolattal, vagy akár csak a gondolatával is!

Az első missziós út végén Pál összekülönbözött Barnabással azon, hogy Márkot magukkal vigyék-e további útjukra.
Mivel nem értettek egyet, különváltak egymástól: Barnabás Márkkal Ciprusba hajózott, Pál pedig Szilásszal egy következő missziós útra indult.

Reklámok

, , , , ,

  1. Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s