Kispróféták: Malakiás

Norbi_mal2

Ezen a vasárnapon befejeződött a kisprófétákról szóló sorozatunk. Norbi Malakiásról tanított, aki a kispróféták működésének időrendjében az utolsóként fellépő volt.
Neve a pápaválasztás kapcsán gyakran előkerült, mert az ő listája azt jövendölte, hogy az utolsó pápa egy Péter nevű lesz. Ez a Malakiás azonban egy középkori ír szerzetes volt, nem azonos a kispróféta Malakiással.

Malakiás próféta könyve, Prophet Malachi

Malakiás próféta könyve, Prophet Malachi

A kisprófétáról nem tudjuk pontosan, ki volt. Még a pontos nevét sem ismerjük. A Malakiás szó azt jelenti: Az Úr Követe. De az Ószövetség idején minden prófétát az Úr Küldöttének hívtak. Volt saját, megkülönböztető neve? Nem tudjuk.

Az is kérdés, mikor írta a könyvét? Ehhez meg kell vizsgálni, miről ír, illetve miről nem ír.
Nem ír arról például, hogy helyre kellene állítani a lerombolt jeruzsálemi templomot, tehát a templom már felépült, azaz biztos, hogy Kr.e. 516 után után élt. Könyvében ugyanazokról a bűnökről prédikál (bálványimádás, tized nem fizetése), amelyekről a babiloni fogságból hazatérő Esdrás és Nehémiás, tehát valószínűleg az ő kortársuk volt, vagy közvetlenül előttük tevékenykedett.

Könyvének első részében kemény hangon ostorozza a népet, amely elfordult Istentől, sőt becsapja Istent. Vádjai a papokat sem kímélik.

„A gyermekek tisztelik apjukat, és a szolgák is urukat. Hiszen Atyátok vagyok, miért nem tiszteltek engem? Hiszen én vagyok Uratok, miért nem féltek és becsültök?” — az Örökkévaló, a Seregek Ura kérdezi ezt tőletek, ti papok, akik kevésre becsülitek őt. Ti pedig azt kérdezitek tőle: „De hát miért mondod, hogy kevésre becsülünk téged?”
„Mert tisztátalan áldozatokat tesztek az oltáromra!” — feleli ő. „De mivel tettük tisztátalanná?” — kérdezitek erre.
„Azzal, hogy szerintetek az Örökkévaló oltárát nem kell komolyan venni. Hiszen vak állatokat hoztok áldozatul, és azt gondoljátok, hogy ez a hiba nem számít. Vagy, amikor sánta és beteg állatokat hoztok, szerintetek az sem számít? Vigyétek csak az ilyet ajándékul a kormányzónak! Majd meglátjátok, szívesen fogadja-e, és jó szívvel tekint-e rátok!” — feleli az Örökkévaló, a Seregek Ura.
„Hasonlóképpen, próbáljátok csak megnyerni Isten jóindulatát, ha ilyen satnya és hibás áldozatokat hoztok elé! Mit gondoltok, szívesen fogadja-e?” — kérdezi tőletek az Örökkévaló, a Seregek Ura.” (Malakiás 1,6-9)

A törvény szerint ugyanis a legjobb állatot, a legnagyobb kincset kell Istennek adni.
Bennünket is megkísérthet a gondolat: “Jó lesz Istennek ez is!” A maradék is, a legkevésbé jó is. Ha adományt adunk, sokszor akkor is a maradékot adjuk: a törött lábú babát, a hiányos társasjátékot. Mi mit szólnánk hozzá, ha ilyet kapnánk? Amikor másnak adunk, ez olyan, mintha Istennek adnánk. Istennek ne a maradékot adjuk: a maradék időnket, a maradék erőnket. Bibliaolvasásra ne csak azt az időt szájuk, amit már másra nem tudunk fordítani. Imádkozni ne csak akkor kezdjünk, amikor már nagy a baj!
Istennek a legjobbat adjuk! Csak a legjobb méltó Istenhez!
Ha szántunk rá elég időt és megismertük Őt, ha hiszünk ígéreteiben, ha szeretjük Őt, akkor a legnagyobb áldozatot is meg tudjuk hozni Neki.
Szánd oda magad Istennek! De ha nem ismered, ezt sosem fogod megtenni. Minél inkább megismered, annál többet át fogsz adni magadból. És minél többet átadsz magadból annál jobban meg fogod ismerni.

A könyv második fejezete a hűtlenségről szól szellemi és fizikai értelemben egyaránt. Ebben az időben ugyanis nagyon gyakori volt, hogy a zsidó férfiak elhagyták idősödő feleségüket fiatal, de pogány nők miatt. Volt ebben anyagi megfontolás is, ugyanis a babiloni fogságból hazatérő szegény zsidó férfiak házasság révén szerettek volna bekerülni a gazdag, de bálványimádó helyi arisztokrácia köreibe. A vagyonosodás vágya miatt még házasságukat is feláldozták. Nemcsak az egyszerű emberek, de a papok, léviták között is általánossá vált a válás.

“…az Örökkévaló tanúja volt, hogy szövetséget kötöttetek a feleségetekkel: amikor ifjúságotok idején összeházasodtatok. De tanúja annak is, hogy hűtlen lettél feleségedhez, aki szövetséges társad! Megtörted a szövetséget, amely vele összekötött. Vajon nem Isten tett téged eggyé a feleségeddel? Vajon nem Isten teremtett mindkettőtöket? Nem ő éltet benneteket? És miért tett Isten eggyé benneteket? Azért, hogy gyermekeitek szülessenek, akik őhozzá tartoznak! Vigyázzatok hát magatokra, és őrizkedjetek attól, hogy bármelyikőtök is hűtlen legyen a feleségéhez, akivel ifjúkorában összeházasodott! Mert azt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: „Gyűlölöm a válást, és gyűlölöm, amikor a férfi erőszakosan és kegyetlenül bánik a családjával!” — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.
Vigyázzatok hát magatokra, és egyikőtök se legyen hűtlen a feleségéhez!”(Malakiás 2,14-16)

Isten arra tanít, hogy kapcsolatainkat ne a gazdasági helyzet határozza meg. Lehet, hogy gazdagabbak leszünk, de életünk üressé válik. A házassági problémák megoldása nem a hűtlenség, hanem a közös pontok keresése. Ráadásul az elhagyott nők élete teljesen lehetetlenné vált, mivel nem volt, aki eltartsa őket. Jobb híján a prostitúció várt rájuk.

“Elege van az Örökkévalónak abból, ahogyan beszéltek! Azt kérdezitek: „Miért?” Azért, mert azt mondjátok: „Az Örökkévaló szemében a gonosztevő is jó, és az Örökkévaló kedvét leli benne.” Vagy ezt: „Ugyan, hol van az igazságos Isten? — Úgyse tesz ő semmit!” (Malakiás 2,17)

Fárasztjuk Istent a kifogásainkkal. Önmentegető imáink is terhére vannak. Valljuk be, ha valamit elrontottunk! A magyarázkodás nem fog minket előbbre vinni. Ismerjük be Isten előtt a hibáinkat! Itt kezdődik a megtérés.

A könyv harmadik részében a próféta ötvösként mutatja be Istent.

“…olyan ő, mint az ötvös kohójának tüze, mint a ruhamosó üstjében a forró lúg! Olyan, mint az ötvösmester, aki megtisztítja ezüstjét! Bizony, tűzzel tisztítja Lévi fiait, mint ahogyan az ezüstből kitisztítják a salakot. Kifényesíti őket, mint az aranyat és az ezüstöt.” (Malakiás 3,2-3)

Az ötvösnek megfelelő minőségű, megfelelő tisztaságú anyaggal kell dolgoznia. A tisztítási eljárás a hevítés, amelynek során a nemesfémből kiválik a szennyezőanyag.
Az Úr az ötvös. Mi vagyunk az alapanyag. Minél több a nehézség az életünkben, annál nagyobb az esélyünk a tisztulásra.
Van, hogy újra és újra megismétlődnek életünkben olyan helyzetek, amelyeket nem tudtunk megoldani, amikből nem tanultunk. Miért? Hogy tisztuljunk! Ha le akarjuk rövidíteni a tisztulási folyamat szenvedéseit, adjuk át magunkat Istennek! Engedjük el álmainkat is, ha ez kell a tisztuláshoz! vegyük tudomásul, hogy nem kaphatunk meg mindent, amit akarunk, de megkapunk mindent, amire szükségünk van. Ennek felismeréséhez kell az igazi hit Jézus Krisztusban!
Rá kell bíznunk magunkat Istenre, mert mindenünket Tőle kaptuk. Bíznunk kell az Ő gondoskodásában, mert Ő azt adja, ami nekünk kell.
De mi sokszor azzal foglalkozunk, hogy miért van a másiknak, nekünk meg nincs.

„Azt mondtátok magatok között: »Semmi hasznunk belőle, ha Istent tiszteljük és szolgáljuk. Hiába engedelmeskedünk parancsolatainak, hiába járunk alázatosan és bűneink miatt gyászolva az Örökkévaló, a Seregek Ura előtt — semmit nem használ! Sőt, azt látjuk, hogy a büszkék és a gonosztevők boldogulnak. Még amikor próbára teszik Isten türelmét, akkor is megússzák a büntetést.«” (Malakiás 3,15)

Ne törődjünk mással, mi kövessük Istent!
Tegyük próbára Őt! Kezdjünk el bízni benne! Adakozzunk, tegyük meg, amit Jézus mond! Szeressük a szerethetetlent, bocsássuk meg a megbocsáthatatlant! Legyünk hálásak azért is, ha a másik kapott valamit!
Félünk próbára tenni Istent, mert mi történik akkor, ha Isten mégsem áll mellettünk? Mi van, ha egyedül maradunk?
És mi van, ha Isten tényleg átformál minket? Akkor jobban kell felelősséget vállalni magunkért, el kell engednünk múltbéli sérelmeinket, amiket olyan szívesen dédelgetünk. Le kell bontanunk azokat a falakat, amelyekkel körbevettük és védelmeztük magunkat.
Meg merjük tenni?!

A könyv befejező része a reménység ígérete.

„Mert eljön az a nap, lángoló, mint a tüzes kemence. Akkor minden büszke és gonosztevő olyan lesz, mint a szalma, és az a nap úgy elégeti őket, hogy nem marad sem gyökerük, sem águk — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —
De számotokra, akik tisztelitek és félitek nevemet, az a nap olyan lesz, mint a hajnal. Felkel az Igazságosság Napja, és gyógyulást találtok szárnyai alatt. Akkor ugrándozva örvendeztek, mint a borjak, amikor kiengedik őket a karámból[a] a legelőre.” (Malakiás 4,1-2)

Milyen jó lesz majd az igazaknak! Hiszen a mennyben már minden készen áll számunkra. A próféták látják ezt, ők látják a jövőt. Krisztus műve kész, mi gyógyultak, teljesek vagyunk, megvalósul a shalom. Ha ebből az isteni perspektívából nézzük a mostani életünket, akkor teljesen mindegy, hogy szegények vagy gazdagok vagyunk. Odaát már mindenünk megvan, nem számít, hogy ebben a röpke földi életünkben mink van.

Malakiás próféta könyve

Malakiás próféta könyve


Malakiás, az utolsónak megszólaló kispróféta a reménység ígéretével zárja könyvét. A következő 400 évben Isten nem szól népéhez. 400 éves csönd következik.

Ildii_mal3

Készült Péterrel egy riport az Ízeltlábú barátaink című fotókiállítása kapcsán, amelyben a Közhelyről is beszél:

Advertisements

, , , , , , ,

  1. Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: