Bár még csak februárt írunk, de a következő héten már megkezdjük a húsvétra való készülésünket. Ebben az évben február 12-ére esik húshagyó kedd, amikor befejeződik a farsang, és 13-án, hamvazószerdán kezdődik a húsvétig tartó 40 napos böjti időszak. A nagyböjt nem követelmény, hanem lehetőség számunkra, hogy figyelmünket Istenre összpontosítsuk, és elgondolkodjunk a saját életünkön is.
A nagyböjt idejét nem jelzi koszorú, mint az adventet. Hogyan készülhetünk fel rá?
Nem elméletben, hanem a gyakorlatban, saját, személyes életünkön keresztül. Egyrészt lehetőségünk van lemondani valamiről, ami számunkra kedves: nemcsak ételről, de TV-műsorról, számítógépes játékról, esetleg valamelyik internetes közösségi oldal használatáról. Ez a böjt, a lemondás.
Másrészt lehetséges valami jót hozzáadni az életünkhöz: segíteni valakinek, bibliakörbe járni, teljesíteni a 30 napos kihívást, ezzel pedig alázatosságot tanulni, hiszen nem a saját dicsőségünkre tesszük mindezt.
Ezzel a bevezetővel kezdődött a kisprófétákat bemutató sorozatunk következő tanítása. Ezen a délelőttön Hóseás életét vizsgáltuk.
Abban a történelmi korban élt, amikor az északi királyság, Izrael, II. Jeroboám halála után a virágzó jólétből a teljes erkölcsi, gazdasági, politikai pusztulásba hanyatlott. Az egymást gyorsan követő királyok nem természetes halállal haltak meg, az embereknek nem volt biztonságérzetük, virágzott a korrupció, a bálványimádás, a kaotikus vallási viszonyok mellett még a vallásos prostitúció is terjedt. Ebben a közegben prófétált Hóseás. A nép azt tartotta, hogy a próféta bolond, nem is hallgattak szavára. De ő rendületlenül prófétált tovább. Ezekben az évtizedekben Izrael a kelet felől terjeszkedő asszírok miatt az állandó fenyegetettség helyzetében élt. Próbáltak szövetséget kötni szomszédos népekkel az asszírok ellen, bár valójában nem bíztak egyetlen népben sem, sőt: Istenhez sem akartak fordulni. 722-ben aztán az asszír hódítás elérte Izraelt, a népet fogságba hurcolták, Júdát pedig adófizető állammá tették.
Hóseás életével is prófétált, házassága azt mutatta, hogyan viszonyul Isten a népéhez.
Az Úr megparancsolta Hóseásnak, hogy vegyen feleségül egy parázna nőt, így meg fogja érteni, mit érez Isten az Ő népével, Izraellel kapcsolatban.
A házasságból fiú született, Jezréel nevet kapta. Jezréel egy közeli völgy volt, itt vívták meg a kor szinte minden gyilkos csatáját. Itt virult Nábót szőlője is, amire Aháb király szemet vetett, és mivel nem tudta megvásárolni Nábóttól, hamis vádak alapján agyonköveztette a férfit. Isten erre nagyon megharagudott, és elhatározta, hogy bosszút áll Izrael királyain.
Jezréel szimbolizálja az ítéletet Izrael királyai felett.
Megszületett a második gyermek is, Ló Ruhámá. Nevének jelentése: Nincs irgalom.
A harmadik gyermek Ló Ammí: Nem népem.
Végül Isten megkegyelmezett népének, mert nem felejtette el a velük kötött szövetséget.
A Hóseás és Gómer közötti kapcsolat bemutatja az Isten és Izrael közötti kapcsolatot. A próféta teljesen át tudta érezni, mit élhetett meg Isten Izrael hűtlensége miatt. Hóseás házassági drámája megegyezik az Isten és Izrael közötti drámával.
Hóseás olyan hatással volt a későbbi korokra, hogy az újszövetségi apostolok is idéznek tőle tanításaikban.
Hóseástól gyakran idézik az alábbi gondolatot:”Paráznaság, bor és a részegség elveszik a szívet.” (Hós 4,11)
Sokszor azért nem tudnak megtérni az emberek, mert olyan erős a kötődésük a paráznasághoz. Pedig Isten a házasságra buzdít mindenkit! A Szentlélek egyik gyümölcse pedig az önuralom. Csak akkor élhetünk teljes életet, ha ellent tudunk állni a bűnnek, ha nem vagyunk rabszolgái!


Imádkozzunk országunkért, hogy ne a bálványimádás váljon általánossá Isten ismerete helyett!