Figyeljünk “Borászunkra!”

Norbi ezen az őszi vasárnapon a szőlészet-borászat világába kalauzolt el bennünket. Hiszen a Biblia tele van a szőlőhöz, a borkészítéshez kapcsolódó képekkel: Jézus a szőlőtő, az új bort nem töltik a régi hordóba stb.

Krisztus a szőlőtő, mi a szőlővesszők. Csak az terem gyümölcsöt, aki Őbenne marad.

A szőlővel, a borkészítéssel foglalkozó szakemberek tudják, hogy bármilyen hatás éri a szőlőt a tőkén, annak hatása lesz a borra. A szüret minőségétől függ, milyen lesz a bor. Megismerkedhettünk olyan borászati szakkifejezésekkel, mint a bogyózás, amikor gépekkel szedik a szemeket a fürtről, és a macerálás, melynek során kipréselik a szőlőszemből a lét, de hagyják a héjon ázni különböző ideig, hogy több tápanyag maradjon benne. Hallottunk az üvegsokkról is, ami azt jelenti, hogy megváltozik a bor szerkezete, “sokkot kap”, amikor a hordóból beletöltik az üvegbe. Azt is megtudhattuk, hogy nagy különbség van a szőlőben, és a pincében készült bor között, sőt, a természetes borok között nincs két egyforma bor.

A szőlőművelés, a borkészítés pedig teljesen olyan, ahogy Isten munkálkodik lelkünkben.
Bármilyen hatás ér minket életünkben, annak hatása lesz megtérésünkre, ahogy a borra is hat, mi történik a szőlővel a tőkén. Ha nem foglalkozunk eleget Istennel, annak hatása lesz üdvösségünkre. Megtérésünk folyamata pedig sokszor fájdalmas, ahogy a szőlőszemek is megszenvedik, amint a gép leszakítja őket a fürtről.
Az is fontos, hogy megfelelő körülmények között “macerálódjunk”, hiszen ekkor történik meg az erjedés is. Ha nincs meg a megfelelő tisztaság, ha idegen baktériumok bekerülnek, nem lesz jó a bor. Fontos, hogy meglegyen a belső tisztaságunk, hogy az “erjedés” szívünkben a megfelelő körülmények között történjen.

Figyelnünk kell”Borászunkra”!Engednünk kell, hogy Jézus munkálkodjon szívünkben!
Időt kell adnunk neki, nekünk csak a körülményeket kell megteremtenünk. Nem mindent nekünk kell mesterséges körülmények között megtenni. Hagyjuk, hogy Jézus természetes úton munkálkodjék bennünk. Jobb a természetes, a szőlőben készült bor, mint a pincében, irányított erjesztéssel megalkotott, egyéniségét elvesztett, egységesre készített bor.

Ezek után persze az sem mindegy, milyen hordóba kerül a kipréselt szőlőlé.
Mi az, amit Isten ki akar hozni belőlünk?
És ahogy a borász megkóstolja a levet, nekünk is időről időre fel kell tennünk a kérdést magunknak, hol tartunk az utunkon. Lehet, hogy most épp “sokkos” állapotban vagyunk, mint a hordóból az üvegbe került bor, lehet, hogy még ki kell forrnunk magunkat, de bíznunk kell abban, hogy Isten nem hagy minket a nehéz helyzetünkben, nem hagy minket a tőkén “rothadni”. Bár a rothadásnak is lehet előnye, hiszen a nemesrothadásnak indult szőlőszemekből készítik a rendkívül finom és értékes aszúbort.

Nincs rálátásunk saját életünkre.
Egy állandó valóságtorzító mezőben élünk, mindent a nehézségeinken keresztül látunk. De tudnunk kell, hogy van egy “Borászunk”, aki állandóan figyel minket, és bármilyen esemény történik életünkben, azt Ő fel tudja használni növekedésünkre.
Ez az isteni szinergia. A különálló részek összeadódva egy másik minőséget adnak – Isten segítségével.
“Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.” (Róma 8,28)

A mi dolgunk, hogy teremtsük meg a megfelelő körülményeket, a többit Isten kegyelme adja.