Hit és kétség

Jan ezen a vasárnap délelőttön olyan kérdésekről beszélt, amelyek mindannyiunkban felmerülnek, és amelyekre nincs válaszunk. Olyan kétségekről, amelyekkel naponta küzdünk, hiszen mindannyian egy folyamatban vagyunk.
Mindannyian úton vagyunk.
Például: Ha Isten jó, miért engedi meg a tragédiákat az életünkben? Miért hagy minket szenvedni, miért hagyja, hogy korán elveszítsük szeretteinket?
Bizony, ezek a kérdések sokszor foglalkoztatják az embereket.
Bill Grahamtől kérdezték 2000-ben egy interjúban, hogy halála után vajon mit fog mondani neki az Úr? Vajon elégedett lesz-e Billnek a földi életben végzett munkájával? És ő azt válaszolta, hogy reméli, igen.
Az a Bill Graham, aki pedig valóban Isten hűséges szolgája, még ő is kétségekkel küzd, még ő sem biztos abban, hogy valóban mindent Isten tetszésére tett.
Elég erős a hitünk? Bemerítkezéskor elmondjuk az Apostoli hitvallást, válaszolunk a hitünkkel kapcsolatos kérdésekre, rendszeresen énekeljük, mennyire hiszünk Jézusban. De tényleg hiszünk?

Hitünknek három különböző megnyilvánulási fajtája van:

1.) A nyilvános hit, amikor mások számára akarjuk nyilvánvalóvá tenni, hogy miben hiszünk.
A politikusok például tökéletesen el tudják hitetni velünk, hogy mély meggyőződéssel hisznek olyan dolgokban, amelyekkel valójában nem tudnak azonosulni. A kérdés tehát az, hogy mit mondunk arról, amit hiszünk.

2.) A személyes meggyőződés, amikor bizonyos dolgokat meggyőződéssel hiszünk, aztán a körülmények változása következtében mindezeknek az ellenkezőjében hiszünk.
” Péter ezt mondta: „Ha mindenki más el is fordul tőled, én akkor sem hagylak el!”
Jézus így felelt neki: „Igazán mondom neked: ma éjjel, mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor le fogod tagadni, hogy ismersz engem.”
Péter azonban hevesen fogadkozott: „Ha veled együtt kell is meghalnom, akkor sem fogom letagadni, hogy ismerlek téged.”(Márk 14,29-31)
Péter a pillanat szenvedélyével hisz Jézusban, aztán változnak a körülmények, és megtagadja Jézust.

3.) A belső, mély meggyőződés, amely cselekedeteink által mutatkozik meg. A legmélyebben lévő meggyőződésünk a legigazabb. Ez vezérli gondolatainkat, cselekedeteinket.
Ha valóban hisszük, hogy Jézus mindig, mindenhol velünk van, figyel, lát, megváltozik-e a viselkedésünk?
Ha valóban hisszük, hogy Ő szeret, miért küzdünk azzal, hogy tényleg szerethetők vagyunk?
Ha valóban hiszünk az irgalomban, kegyelemben, megbocsátásban, szeretetben, mutatják-e cselekedeteink?
Teszünk-e valamit például azokért a magyar (főleg szabolcsi) lányokért, akik szex-rabszolgaként élnek Nyugat-Európában? Valamit tényleg kell tenni, de csak akkor, ha hiszünk a változásban.

De küzdünk a hitünkkel, és nem beszélünk a küzdelmeinkről. Gyenge pillanatainkban elterelődik a figyelmünk, eltévesztjük a célt, összezavarodunk. Ha jól mennek dolgaink, akkor meg túl biztosak vagyunk magunkban: csak az általunk fontosnak ítélt dolgokkal foglalkozunk, a többivel nem szívesen, kritikusak vagyunk másokkal, magunkkal sokkal elnézőbbek stb.

Jézus közvetlenül kereszthalála előtt felsóhajtott:” Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Márk 15,34)
Mit jelenthet ez a mondat? Jézus is csalódott az Atyában?

Jézus mondta egy apának, mielőtt kiűzte a gonosz lelket a fiából:”Minden lehetséges annak, aki hisz. Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: Hiszek, segíts a hitetlenségemen!”(Márk 9,23-24)
Micsoda látszólagos ellentmondás! Hogyan mondhatja, hogy hisz, ha a hitetlensége miatt kér segítséget?

Blaise Pascal francia matematikus, fizikus, feltaláló, író 23 éves volt, amikor először megtért. Istenhite két évig tartott, aztán elfordult Istentől, hat éven át világias életet élt. 1664-ben egy éjszaka látomása volt, ettől teljesen megváltozott. Egyszerű életet élve, egész munkásságát szellemi síkra helyezte. Ennek az éjszakának az emlékét azonban egészen haláláig a “szívén” viselte. Halála után ugyanis megtalálták kabátja bélésébe varrva azt a papírlapot, amelyre megvilágosodását azon az éjjelen lejegyezte.
Ez a vers olvasható azon a papíron:

Tűz
Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene, nem a filozófusoké és nem a tudósoké.
Bizonyosság. Bizonyosság! Érzés. Öröm, béke.
A Jézus Krisztus Istene.
Ő az én Istenem.
Minden felejthető az egész világ is, kivéve ez az Isten.
Csak úgy ismerhetjük meg, ahogy az evangélium mutatja.
Igazságos Atya!
A világ nem tud Rólad, de én megismertelek Téged.
Öröm, öröm, öröm, örömkönnyek.
Elhagytam Őt.
Ahogy az írás mondja:“Elhagytak engem, élő víznek forrásait.”
Istenem, elhagynál Te engem?
Hadd legyek Veled mostantól örökre.
Az az örök élet, hogy ismernek Téged, az egy örök igaz Istent, és azt, kit elküldtél nekünk, Jézus Krisztust.
Elhagytam Őt, menekültem Tőle, megtagadtam, keresztre küldtem.
Hadd legyek Veled mostantól örökre.
Ő csak az evangélium tanítása által tart meg, Jézus Krisztusnak az én vezetőmnek való teljes önátadással.
Véghetetlen öröm egyetlen kínnal telt napért e földön.
Add, hogy soha ne feledjem szavad. Ámen.

Te hogyan haladsz életedben a mélységes meggyőződés felé?
A 30 napos kihívás jó próba ehhez, mert a tulajdonképpeni cél az élethosszig tartó teljes odaszánás Istennek.
Ha találkozunk egymással, bátorítsuk a másikat abban, amiben mélységesen hiszünk!
Vannak nehéz időszakaink, amikor újra ás újra elterelődik a figyelmünk, mert emberek vagyunk, hibázunk, nem tudjuk megragadni a lényeget.
De úton vagyunk.
Együtt megyünk az úton.

Advertisements

, , ,

  1. Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s