Krisztus testének tagjai vagyunk

Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat! (Zsolt, 104,35)

Június első vasárnapján az Úrvacsora után Larry vázolta előttünk a nyári istentiszteletek tervezett témáit. Júniusban a tagság (Jézus Krisztus testében illetve a közösségben) és a szeretet, július, augusztus hónapban a szellemi ajándékok kérdéseit járják körül a tanítások. Mindezt lezárja szeptemberben a vajtai konferencia, ahol megtudhatjuk, hogy a saját magunk emelte falak, a szellemi és lelki akadályok milyen kihatással vannak minden kapcsolatunkra – az Istennel és másokkal való kapcsolatunkra, és az önmagunkhoz való viszonyra is.
A tanítások Pál leveleire épülnek, különös tekintettel a Róm 12, 1 Kor 12, és az Ef 4 levélre. Olvassuk, tanulmányozzuk ezeket az írásokat, hogy ismerősek legyenek, amikor vasárnaponként hallunk róluk!

Larry angolul tanított, Júlia fordított, a tanítás pedig a keretben olvasható!

Larry részletesen megvizsgálta a tagság kérdését. Mit jelent tagnak lenni egy közösségben, és milyen közösségekben lehetünk tagok? Kaphatunk tagságunkat jelző kártyákat a Rossmann üzleteiben, a Costa Kávézókban, az IKEA Family-nél, a Supershop boltjaiban, hogy különböző kedvezményekkel vásárlásra csábítsanak bennünket. A repülőgép társaságok törzsutas programja lehetőséget nyújt, hogy a céggel repült meghatározott távolság után ingyen repülőutat kapjunk. Tagok lehetünk különböző könyvtárakban, sport-és szerviz klubokban, a cserkészszövetségben, a nyugdíjasok, a nagycsaládosok, a sakk-barátok között, és még számtalan más közösségben. A klubtagságnak sok esetben tagsági díja van, és kötelezettségekkel jár együtt. Elvárják a tagoktól, hogy úgy viselkedjenek, olyan dolgokat tegyenek, amelyek összhangban állnak a szervezet célkitűzéseivel. De nemcsak közösségi szervezeteknek lehetünk tagjai. A legszemélyesebb tagi kapcsolataink a családtagjainkhoz fűznek minket. Családtaggá válhatunk házasság, születés és örökbefogadás révén. Ezekért nem fizetünk “tagsági díjat” (kivéve az örökbefogadást), de fontos kötelezettségekkel, és nagy felelősséggel járnak. A családtagoktól elvárható, hogy szeretettel viszonyuljanak egymáshoz, óvják, védjék, gyámolítsák egymást, közösen dolgozzanak a család jólétéért, szükség esetén helyesbítsék, és ha kell, átsegítsék egymást a nehéz időszakokon. Családtagnak lenni nem néhány órás feladat. Egész életen át tartó felelősség! De mit jelent Krisztus Testében tagnak lenni?

…amíg az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a rabszolgától, pedig már akkor is minden az övé. Mégis nevelőszülők és gondviselők felügyelete alatt él az apja által meghatározott ideig. Ugyanígy mi is, amikor még olyanok voltunk, mint a gyermekek, haszontalan emberi szabályok szolgái voltunk. De amikor eljött a megfelelő idő, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született. A Fiú a Törvény ideje alatt élt, hogy felszabadítsa a Törvény uralma alatt élőket, és hogy bennünket Isten a maga fiaivá fogadhasson. Mivel tehát gyermekei vagytok, Isten elküldte Fiának Szellemét a szívünkbe, aki így kiált: „Abbá!”, azaz: „Édesapám!” Így azután többé már nem vagy szolga, hanem fiú. Ha pedig fiú, akkor örökös is, akit maga Isten tett azzá. Gal 4,1-7

A törvény szerint fogadott fiúság, a huiothesia egy jogi kifejezés. A megkeresztelt keresztény bekerült Isten családjába, és ott fiúként, nem pedig rabszolgaként volt helye. Még örökölhetett is. Pál ezt a kifejezést ötször használta ebben a részben, olyan fontosnak tartotta, hogy megértsük jelentőségét. Amikor a bűn rabszolgái voltunk, csak a büntetés volt részünk, az örökség nem. De Krisztuson keresztül Isten gyermekei lehetünk, örökbefogadottként Isten családjának tagjaivá válhatunk. Isten pedig nagy árat fizetett mindezért.

Hogyan válhatunk Krisztus Testének tagjaivá? Az első Pünkösd vasárnapján az emberek is

azt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: „Akkor most mit tegyünk, testvérek?” Péter erre így válaszolt: „Változtassátok meg gondolkozásotokat és életeteket, merítkezzetek be mindannyian Jézus Krisztus nevében, Isten meg fogja bocsátani bűneiteket, és a Szent Szellem ajándékát adja nektek. Apcs 2,38

Ilyen egyszerű. Látszólag… A megtérés többet jelent, mint a bűnbánat. Benne kell lennie az őszinte vágynak, hogy le akarunk számolni eddigi bűnös életünkkel, hátat akarunk fordítani teljesen a bűnnek. A bemerítés annak a jelképe, hogy újjászületünk Jézusban. Egy nyilvános cselekedet, amely jelzi, hogy megváltoztunk. Víz alá merültünk a bűn rabszolgáiként, meghaltunk annak, hogy csupán magunkat szolgáljuk, és felemelkedünk egy tejesen új emberként.

Igazán mondom neked, aki nem születik újra, nem láthatja meg Isten Királyságát.János 3,3

A bemerítkezés nem kíván hosszú előkészületet, sem magas fokú szellemi érettséget. “Csak” az égő vágynak kell meglenni a szívünkben, hogy hátat fordítva a bűnnek, Jézust akarjuk követni. Az elmúlt egy-két évben a mi közösségünk is ünnepelhetett néhány bemerítkezőt. A bemerítettek Krisztus családjának tagjaivá váltak mint újszülöttek. De nem maradhattak mindig csecsemők, lelki érettséget kellett szerezniük.

Ezek kitartóan foglalkoztak az apostolok tanításával, részt vettek a közösségben és a kenyér megtörésében, és együtt imádkoztak.
Apcs 2,42

Mindannyiunknak meg kell tanulnunk, hogyan táplálkozzunk Isten Igéjéből, és hogyan segítsünk másoknak is gyakorolni a tanítványságot.

Isten különleges ajándékot adott nekem. Ezért figyelmeztetlek benneteket: senki ne tartsa magát többre, mint ami indokolt! Józanul lássátok magatokat, a hiteteknek megfelelően. Hiszen mindenki kapott bizonyos mértékű hitet Istentől. Mert gondoljátok csak meg: az emberi test egységes egész, de sok részből épül fel! Az egyes részeknek mind megvan a maguk különböző feladata. Ugyanígy van ez velünk is, akik Krisztusban vagyunk: sokan vagyunk ugyan, de együttesen alkotunk egyetlen „testet”. Ennek a testnek külön-külön a részei vagyunk, és kölcsönösen kapcsolódunk egymáshoz. Különböző ajándékokat kaptunk aszerint, hogy Isten mire adott nekünk kegyelmet. Használjuk hát ezeket! Róm 12, 3-6a

Isten sokféle ajándékot adott nekünk: könyörületet, tanítást, intést, szolgálatot, vezetést, hitet stb. Ezek nem egymástól elkülönülve működnek. Minden ajándékra szükség van, ezek együttes munkálkodásában teljes csak a test. Nem hivalkodhatunk csak egy-egy ajándékkal.

Az emberi test egységes egész, de sok részből áll. Ez a sok és sokféle testrész együttesen mégis egyetlen testet alkot. Így van ez Krisztussal is. Mert vannak közöttünk zsidók és nem zsidók, rabszolgák és szabad emberek is. De ugyanaz a Szent Szellem merített be bennünket, hogy ezáltal egyetlen „testté” egyesítsen. Ugyanazt a Szent Szellemet kaptuk, hogy igyunk belőle. Az emberi test sem egyetlen testrészből, hanem sokból áll. Ha például a láb azt mondaná: „Mivel nem kéz vagyok, tehát nem is tartozom a testhez”, attól még valójában a láb is része a testnek, igaz? Vagy, ha a fül azt mondaná: „Mivel nem szem vagyok, nem is vagyok a test része” — akkor valóban nem tartozna a testhez? Ha az egész test csak egyetlen szem volna, akkor semmit sem hallana! Ha az egész test csak a fülből állna, egyáltalán nem érezné az illatokat! Isten azonban minden egyes testrészt beillesztett a testbe a maga helyére, és az egészet jól elrendezte — úgy, ahogyan neki tetszett. Ha csak egyetlen testrész lenne, akkor hol lenne maga az egész test? Azonban nem egy testrészünk van, hanem sok — a test mégis egyetlen egységes egész. Így hát nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem!”, de a fej sem mondhatja a lábnak: „Nem kellesz!”. Sőt, ellenkezőleg, éppen azokra a részekre van a legnagyobb szükségünk, amelyeket gyengének és kevésbé fontosnak tartunk. Testünknek azokat a részeit gondozzuk nagyobb odafigyeléssel, amelyeket kevésbé értékeseknek tartunk. Különleges figyelemmel törődünk azokkal a tagjainkkal, amelyeket mások nem látnak. Hiszen azoknak a testrészeknek, amelyek szem előtt vannak, nincs erre szükségük. Isten úgy építette fel a testet, hogy a kevésre becsült tagnak nagyobb megbecsülést adott. Azért tette ezt, hogy a test részei között ne legyen ellenségeskedés, hanem a tagok kölcsönösen gondoskodjanak egymásról. Ha valamelyik rész szenved, vele együtt szenved a test többi része is. Ha valamelyik tag megbecsülésben részesül, a többi tag is együtt örül vele. Tehát, ti együttesen a Krisztus „Testét” alkotjátok. Egyenként pedig ennek a „Testnek” tagjai vagytok, és mindegyikőtöknek megvan a maga helye és feladata ebben a „Testben”. 1 Cor 12-27

Szükségünk van egymásra, egymás ajándékaira, hogy a test teljes legyen. A tagoknak Isten szándékai szerint kell működniük! Meg kell engednünk Isten kegyelmének, hogy bennünk dolgozzon! Ha minden tag folyamatosan növekedik hitben, reményben, szeretetben, Isten teste csak akkor lesz egészséges.

Addig pedig megmarad ez a három: a hit, a remény, és a szeretet. Ezek közül azonban az isteni szeretet a legnagyobb. 1 Cor 13,13

Ahhoz, hogy Isten családjában tagok lehessünk, nem kell tagdíjat fizetnünk. De a felelősségünk óriási. Szeretnünk, óvnunk, védenünk kell egymást. A család javára kell dolgoznunk, szükség esetén helyesbítenünk kell, és át kell segítenünk egymást a nehéz időszakokon. A családi tagság nem néhány órás feladat.
Isten családjának tagja vagy?
Odaadtad magad Jézusnak?
Megtértél?
Bemerítkeztél?
Használtad ajándékaidat, hogy Krisztus teste egészséges legyen?
Növekszel-e hitben, reményben, szeretetben?
Mutatod-e ezt a szeretetet mások iránt?

Azonban a Szent Szellem mindenfajta működését azért kaptuk, hogy ezzel a többieket szolgáljuk és segítsük. 1 Cor 12,7

Korábbi tanítások a gyülekezet témájáról: https://kozhely.wordpress.com/2011/09/24/mi-a-gyulekezet/

A tanítás után lehetőségünk nyílt beszélgetni az afrikai misszióról visszatért Jeff Wilsonnal és családjával. A gyerekekkel és a feleségével együtt kis előadást rögtönöztek nekünk, afrikai hangulatot varázsolva egy ott tanult kedves dal és tánc előadásával.

A Wilson család egy énekkel kedveskedett gyülekezetünknek