Kecskevágás után kirándulás

Március 27-28.
Vasárnap reggel: egy újabb hét telt el és jól esett a reggelt ágyban tölteni. A vasárnapi iskola épitése egy időre leállt pénzügyi okok miatt, ennek köszönhetően a jövő héttől Kiberában (a világ második legnagyobb nyomornrgyede) fogunk dolgozni az FMC of Kenya kiberai iskolájának új épületén.

Oh igen, pénteken megelégelve az itteni internetes viszonyokat, miután sokadszorra veszett oda levelem az igen csak rabszódikus kapcsolat miatt, rászántam magam és megvettem álmaim telefonját, egy Motorola Milestone-t. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett, 34 ezer kenya shillinget kellett kipengetnem. Hát, mit ne mondjak, tényleg bekönnyeztem, de ugyanakkor dicsértem az Urat, hogy meg tudtam venni és végre nincs több korlát az internetes kommunikációban. Számomra elég félelmetes, mennyire ki vagyunk szolgáltatva a technikának.

A vasárnapi istentisztelet után meghívást kaptam baba Kevinékhez kecskevágásra, az itteni kecskevágás kicsit sem hasonlít az otthoni disznóvágásra, és a különbség nem csak az állatok mivoltában rejlik. A kecskevágás itt olyan, mint nálunk egy grillezés a kertben: összegyűlnek a barátok, megsütik a kecskét és ott helyben be is pusztítják az egészet, még hírmondó sem marad másnapra.

Kecskevágás Baba Kevinéknél


Fél kettő felé érkeztem, a kecske már szépen feldarabolva és átsütve hevert a fazékban, és már mindenki javában falatozott. A köret természetesen egy nagy vájling kukoricakása volt. Én is nekiláttam, mert éreztem, itt nemsokára kő-kövön nem marad, és valóban: bő egy óra múlva már csak a belsőségek és az african sausage rotyogott a tűzön. Jó hangulat volt, mindenki vidáman beszélgetett és közben megetkintettük baba Kevin Boney M dvd-jét, amiről egyből gyermekkorom ugrott be, mivel a szüleim szintén kedvelték, így én is betéve tudom a számaikat.

Ngong hills - egyik kúp az ötből


Megbeszéltük, hogy másnap szünnap, és végre elmegyünk együtt a Ngong hills-re, meg is ígértettem velük, miután már kétszer felültettek. Antony es Francis elkísértek egy darabon hazafelé, és én teli hassal és a holnapi kirandulás reményével a szívemben tértem nyugovóra a templom épületében lévő kisszobácskámban. A megbeszélt reggeli kilenc órából termeszetesen tizenegy lett, de ez mit sem rontott a kedvemen. A lényeg, hogy mindenki eljött és indulunk a Ngongra. Bematatuztunk Karenbe, majd buszra szálltunk és egy félórányi zögykölődés után megérkeztünk Ngong központjába, majd a busz végállomásától lassú sétával elindultunk fel a Ngong hills-re.

Károly, Antony és egy kondo


Úgy egy óra séta utan elértük a Ngong Nemzeti Park bejáratát, amit egy kis őrbódé jelzett, oldalán a belépőjegyek áraival. Mivel az őrbódé zárva volt, sehol senki, így ingyen léphettük át a nemzet park kapuját. A kaputól a Ngong hills első csúcsa bő két óra séta volt, a táj és a látvány elkápesztő, a fényképek önmagukért beszélnek. Nekem régi vágyam teljesült ezzel, mióta csak olvastam Karen Blixen könyvét, azóta vágytam ide eljutni, és hálát adok Istennek, hogy ezt is megadta nekem.

Csoportkép


Miután egy fél órát pihentünk a “dombtetőn” elindultunk hazafelé kellemesen elfáradva, immár a holnapi Kiberai munkáról beszélgetve: kelés fél ötkor, vonat indul fél hétkor Dagorettiből, hmm, jó móka lesz. Isten áldjon titeket, kérlek imádkozzatok értem, hogy az Úr könnyítsen a helyzetemen, mert egy kicsit megfáradtam lelkileg. Majd írok még.

Nairobi látképe Ngong dombjairól


Kilátás nyugatra


Pihenés


A technika is betette a lábát


Hazafelé

Reklámok

, , , , ,

  1. Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: