Virágvasárnap – Palm Sunday

A virágvasárnap a nagyhét első, húsvét (páska) előtti vasárnapja. Eseményeit mind a négy evangélium megörökítette: ekkor vonult be Jézus szamárháton Jeuzsálembe. Előtte Betániában, feltámasztott barátjának házában szállt meg és onnan indult a béke városába a páskaünnepre, tudva, hogy ki fogják végezni. Vettem a bátorságot, és összeszerkesztettem a négy leírást úgy, hogy egy részlet se maradjon ki, de az események sorrendje is megmaradjon. Következzen Jézus jeruzsálemi bevonulásának története a Máté 21,1-11, a Márk 11,1-11, a Lukács 19, 28-44 és a János 12, 12-19, valamint a Zakariás 9,9 alapján!

Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, Betfage és Betánia közelében ahhoz a hegyhez értek, amelyet az Olajfák-hegyének hívnak. Jézus ott előreküldte két tanítványát ezzel a megbízatással: “Menjetek a szemközti faluba! Mindjárt amikor beértek, találtok ott egy megkötött szamarat a csikójával, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide! Ha valaki megkérdezné tőletek: Miért oldjátok el? -, így feleljetek: Szüksége van rá az Úrnak (urának). Akkor rögtön elengedi. A két tanítvány elment, s úgy talált mindent, ahogy mondta nekik: megtalálták a szamárcsikót, kint az úton egy kapuhoz kötve. Eloldották. Az ott ácsorogók között volt a szamarak gazdája is, aki megkérdezte: “Miért oldjátok el a szamarat?” Úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta nekik: “Szüksége van rá az Úrnak.” Erre elengedték őket. Jézushoz vezették a szamarat és csikóját, ráterítették köntösüket, majd felültették rá Jézust. Ez azért történt, hogy beteljesedjék a próféta szava: Mondjátok meg Sion leányának: Ne félj! Nézd, királyod jön hozzád, szerényen, szamárháton, a nőstény teherhordó állat csikóján. Tanítványai először nem értették, de amikor Jézus megdicsőült, ráeszméltek, hogy ami történt vele, azt megírták róla:

Ujjongj nagyon, Sion leánya! Zengj öröméneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és szabadító ő, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, nőstényszamárnak csikóján. (Zakariás 9,9)


Áldott, aki az Úr nevében jön!

Az ünnepre felzarándokolt tömérdek nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik. Amikor elvonult, a nép közül sokan eléje terítették ruhájukat az útra, mások pálmaágakat és más lombos ágakat tördeltek a fákról, és eléje szórták. Már közel jártak az Olajfák-hegyének lejtőjéhez. Egyszerre a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért, amelynek szemtanúja volt. Az eléje kivonuló és az utána tóduló tömeg így kiáltozott: “Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!” A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: “Mester, hallgattasd el tanítványaidat!” “Mondom nektek – felelte -, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.”

S a nép, amely ott volt, amikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta a halálból, tanúságot tett mellette. Azért is vonult ki eléje a tömérdek nép, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte. A farizeusok ellenben szemére vetették egymásnak: “Lám, nem mentetek semmire. Nézzétek, az egész világ követi.”

Amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta. “Bárcsak te is felismernéd – mondta – legalább ezen a napon, ami békességedre volna. De el van rejtve szemed elől. Jönnek napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak gyermekeiddel együtt, akik falaid közt élnek, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”

Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. “Ki ez?” – kérdezgették. “Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből” – felelte a nép.

Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsőség királya. Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr. Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya. (Zsoltárok 24, 7-10)

Jézus jeruzsálemi bevonulásának prófétikus jelentősége van

Két dolog miatt különleges a Virágvasárnap. Az evagéliumokban ez az egyetlen eset, ahol Jézus tényleg királyi tiszteletben részesül, és valóban úgy fogadja őt a nép, mint messiás királyt, mint felszabadító győztes hadvezért. A pompát a szamár szerepe ellensúlyozza. Így mutatja meg Jézus, hogy ő nem olyan, mint a népek uralkodói. A másik különlegesség, hogy ez az egyetlen esemény, amit a bibliai próféciák alapján pontosan ki lehetett számítani előre! Hosszú lenne erről írni, aki szeretne részletesebben utánajárni, annak ajánlom ezt a linket, vagy Bill Randolph, Útmutató a bibliai próféciák megértéséhez (Evangéliumi Kiadó, 1984.) című könyvecskéjét. (Pár ábrát azért közlök belőle, remélem nem orrolnak meg érte.)

Larry tanított arról, hogy az ünneplő tömeg éljenzése mögött téves, Jézussal szemben támasztott várakozások is voltak. Arra számítottak, hogy felkent uralkodó azonnal véget vet a római megszállásnak és Izrael politikailag független királyság lesz, mint hajdan, Salamon idejében.

James Ensor: Jézus bevonulása Brüsszelbe. Jézus alakja alig kivehető, a festmény főszereplői az ünneplők: politikusok, művészek, közszereplők. Lényeg a show.


Jézus azonban a nép szívét akarta felszabadítani. A politikai értelemben vett királyság még nem volt napirenden. Ő először az egyének hitét állítja helyre, majd miután visszavezette a szíveket Istenhez, elkezdi földi uralkodását is. A türelmetlen tömeg ezt nem értette meg, sőt még a tanítványok sem. Nem is akarták megérteni, saját elképzeléseik voltak. Csalódottá is váltak, amikor látták, hogy Jézust elitélték, Pilátus pedig továbbra is uralmon maradt.

Hiába várták, a mesterlövész nem szedte le Pilátust...


Jézus bevonulásával és áldozatával prófétikus víziót adott a mennyek királyságáról: a helyreállítás elkezdődött! Mindenki örökkévaló páskabáránya megérkezett és kész arra, hogy ártatlan életét mindenkiért odaadja! Ő a tökéletes áldozat: Isten báránya! így menti meg a népet, nem hadsereggel.

Virágvasárnapon megemlékezünk arról is, hogy nem a saját elképzeléseink szerinti messiásokat kell éltetnünk, hanem a valódi Jézust, aki életünket belülről tudja megváltoztatni. Engedjük be őt szívünkbe, had vonuljon be a király! Ünnepeljük őt, ahogy a tanítványok és az ünnepi zarándokok tették!

Éva és Ákos születésnapját is ünnepeltük vasárnap

Reklámok

,

  1. Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: